Egy öreg háromszög

Élt egyszer a végtelenen innen, a váltószámokon túl, egy nagy sötét koordinátarendszer közepén egy öreg háromszög.
Nem volt egyebe, mint három daliás szöge: Alfonsó, Bétamás és Gammatyi.
Egyszer, amikor közeledni érezte nullára redukálásának idejét, így szólt szögeihez:
- Menjetek szögeim számegyenest látni.
Csomagolt nekik hamuba sült logaritmust és elbúcsúzott tõlük. Õk meg fejükbe nyomták hatványkitevõiket és elindultak. Estére, amikor elfáradtak, leheveredtek egy terebélyes egyenlet alá. Hallgatták a köbgyökök csicsergését és a tangensek távoli üvöltését, egykedvûen interpoláltak.
Egyszercsak elébük toppant egy kis piros sapkás sinus, és hamuba sült logaritmust kért. Õk azonban nem adtak neki. Erre a piros sapkás sinus elõrántotta törtvonalát és pível osztotta Alfonsót. Bétamás és Gammatyi sem volt rest, rátámadtak. A sinus idejében 180 fokossá vált, nullára redukálódott, és menekülni próbált.
Mentek árkon-bokron át, nevezetes szorzatokon és gyöktényezõs alakokon keresztül, míg egy sötét, dölt síkban lévõ koordinátarenszerbe nem értek. Ennek közepén egy kacsalábon forgó emeletes tört írt le hatalmas köríveket. A sinus elszántan beugrott. Alfonsó, Bétamás és Gammatyi kergették õt a számlálóban, majd a nevezõben, benéztek minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet. Gyönyörû , aranyos gyökmegoldó képletek és biborbársony függvények között siettek tovább. Egyszer csak, amikor az egyik árnyas körképletbe bepillantottak, egy implicit alakban mit láttak?
Egy megkötözött polinomot.
Gyorsan kiemelték a gyökjel alól és normál alakra hozták. Ekkor az öreg polinom így szólt:
- Alfonsó, Bétamás és Gammatyi! Megmentettetek! Hálából nektek adom három lányom, Amália , Beáta és Cecilia kezét.
Lett nagy öröm, átrendezés, hét perioduson át, hetedhét számrendszeren keresztül tartott a lakodalom.
Ezalatt folyt szorzás, osztás, gyökvonás, hatványozás, míg a fiatalok közös nevezõre jutottak. Ezután létrehozták legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha ki nem vonták õket.